Kaprun, 2000. november 11. – 26 éve történt az osztrák síelés legsötétebb napja
2000. november 11-én, egy szombat reggelen síelők és snowboardosok indultak a kapruni Kitzsteinhorn gleccserére. Szezonnyitó nap volt, sokan várták már az első havas élményeket. A hegyre tartó siklóvasút egyik szerelvénye azonban soha nem érkezett meg a felső állomásra. A tragédiában 155 ember vesztette életét.
Mi történt azon a reggelen?
A Gletscherbahn Kaprun 2 siklóvasút egyik szerelvénye kevéssel kilenc óra után indult el a hegy felé, 162 emberrel a fedélzetén.
A vonat völgy felőli vezetőfülkéjében tűz keletkezett. A szerelvény néhány perccel később, a több mint három kilométer hosszú, meredek alagút alsó harmadában megállt. A fékrendszer hidraulikájának nyomásvesztése miatt valószínűleg automatikusan működésbe lépett a vészfék.
Az utasoknak a sötét, füsttel gyorsan megtelő alagútban kellett megpróbálniuk kijutni a vonatból. A szerelvény ajtóit normál körülmények között csak a személyzet tudta kinyitni, az utasterekben pedig nem álltak rendelkezésre megfelelő tűzoltó és menekülést segítő eszközök.
A legtöbben ösztönösen felfelé, a tűztől távolodva próbáltak menekülni. Az alagút azonban hatalmas kéményként működött: a forró, mérgező füst is felfelé áramlott, és utolérte a menekülőket.
Mindössze tizenkét ember élte túl a katasztrófát: ők a szerelvény alsó részéből kijutva, egy húszéves önkéntes tűzoltói tapasztalattal rendelkező túlélő javaslatára, a felfelé áramló mérgező füsttel szemben, lefelé, a völgy irányába menekültek.
A tragédiában összesen 155 ember halt meg: 150-en a felfelé haladó vonaton, ketten a szembejövő szerelvényen, hárman pedig a felső állomáson. Az áldozatok nyolc ország állampolgárai voltak, köztük gyermekek és fiatalok is.
Mi okozta a tüzet?
A vizsgálatok szerint a tűz a vonat völgy felőli, az induláskor üres vezetőfülkéjében, egy háztartási használatra készült elektromos hősugárzónál keletkezett. A készülék mögött és mellett nagynyomású hidraulikavezetékek futottak, az égő olaj pedig gyorsan terjesztette a tüzet.
A pontos folyamatot a mai napig vitatják. A salzburgi bíróság a hősugárzó gyártási és szerkezeti hibáját állapította meg. A német heilbronni ügyészség későbbi vizsgálata viszont a készülék szakszerűtlen átalakításának és beépítésének szerepét is hangsúlyozta, és a hidraulikaolaj jelenlétével kapcsolatban is eltérő megállapításokra jutott.
A bírósági eljárás és a megválaszolatlan kérdések
2004 februárjában a salzburgi bíróság mind a 16 vádlottat felmentette. A nyolc megfellebbezett felmentést a linzi fellebbviteli bíróság 2005 szeptemberében is megerősítette, így az ítéletek jogerőssé váltak. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007 decemberében elutasította a hozzátartozók panaszát.
A döntés sok hozzátartozó számára máig nehezen elfogadható. Hogyan történhetett meg egy ilyen tragédia, és hogyan lehetséges, hogy végül senkit nem ítéltek el érte? A kérdések és a veszteség fájdalma évtizedekkel később sem múltak el.
Mi változott a tragédia után?
A kapruni katasztrófa fordulópontot jelentett a siklóvasutak tűzbiztonságában. Ausztriában a tragédia után átvizsgálták az alagúti felvonókat, ellenőrizték a hidraulikavezetékeket és a fűtőberendezéseket, valamint nagyobb hangsúlyt kapott a személyzet tűzvédelmi felkészítése.
A szakértői vizsgálatok többek között a tűzjelző és oltórendszerek, a kommunikációs lehetőségek és a menekülési feltételek fejlesztését sürgették. A katasztrófa nyomán szigorodtak a vonatkozó tűzvédelmi követelmények.
A kapruni siklóvasutat soha többé nem indították újra. A Kitzsteinhorn megközelítését azóta más felvonórendszerek biztosítják.
155 ember emlékére
A völgyállomással szemben 2004-ben avattak emlékhelyet. A hosszú betonelemek között színes üvegcsíkok találhatók, mindegyik egy-egy elveszített embernek van szentelve.
Minden év november 11-én reggel kilenc órakor ökumenikus istentiszteletet tartanak az emlékhelynél, ahol hozzátartozók, a mentésben részt vevők, a gleccservasutak képviselői és a helyiek gyűlnek össze.
Számomra Kaprun nem csupán egy síterep. Évről évre itt kezdem a szezont, és jól ismerem azt az örömöt, amellyel a síelők reggelente elindulnak a hegyre.
Síoktatóként nap mint nap megtapasztalom, mennyire természetesnek vesszük, hogy felszállunk egy felvonóra, és biztonságban megérkezünk a következő pályához. Pedig e mögött rengeteg ember munkája, figyelme és felelőssége áll. A kapruni tragédia arra emlékeztet, hogy ezt a biztonságot soha nem szabad magától értetődőnek tekinteni.
Ma azonban mindenekelőtt az áldozatokra és a hozzátartozóikra gondolok.
155 ember vesztette életét azon a novemberi reggelen. Mindegyikük mögött egy történet, egy család, egy egész élet állt.
Emléküket őrizzük meg.
Nyugodjanak békében.
Források: salzburg24.at (APA), vol.at, SRF, Gletscherbahnen Kaprun, osztrák parlamenti dokumentumok, Wikipedia.
Kép: Web
Ajánló
